Úgy gondolom, hogy a festőművész helyett képei "beszélnek".
Ha nem beszélnek, akkor nem művész az illető festő! Ha viszont szólnak hozzád a képek, akkor érted meg a festőt! Ez látszólag ilyen egyszerű!
A festészetet önképzéssel, autodidakta módon sajátítottam el, de mégsem tartom magamat csak naiv festőnek! Ez egy kicsit több annál és más!
Szürke, szürrealista képeim a magyar fájdalomról, szomorú, nemzetet csonkító gyászunkról tudósítanak. Ezt, ezeket a képeimet ajánlom elsősorban figyelembe venni! Ezután következnek a hideg és meleg színekkel festett, szintén szürreális hatású képeim.
A többi vegyes technikájú és stílusú képeimet csak saját szórakoztatásomra festettem. Amikor leültem az állvány elé, minden képemet magamnak festettem. Hiányzik belőlem szerencsémre a pénzszerzés, a »kupec szellem«. Többek között ezért volt olyan nehéz megválni bármelyik tőlem elkerült képemtől. Betegségem erős fékező hatást gyakorol rám: immár a 11. agyhártya-vérzésemnél tartok! Néha szomorúan gondolok rá, hogy meddig juthattam volna el betegségem nélkül ebben a határtalan világban, amit köznyelven művészetnek neveznek…
Születtem 1936. október 8-án, Maglódon. Talán így is hátrahagyok valamit magam után, és akkor már nem volt hiábavaló a fáradozásom.”
Tisztelettel: 2005. márciusában
Forrás: Maglód város honlapja:
(http://www.maglod.hu/index.php/2013-10-12-08-44-49/reitz-janos)
